A barátaim
gyakran bolondulnak meg különféle dolgokért. Persze ebben mind egyformák
vagyunk, hiszen általában mindenki az adott divathoz, trendhez próbál
alkalmazkodni. Ha nem, és lázad, azzal is valamilyen szinten hozzájárul az
aktuális és a soron következő mániának is. Általában mindenki másért rajong:
repülők, kocsik, boltok, áruházak, éttermek, cipők, ruhák, hírességek,
kultúrák, emberek, ételek, plüssök, bélyegek, szóval minden, amit csak ellehet
képzelni. Kedves legjobb barátunk MinWoo vonzalmának legújabb tárgya a
szórakozóhelyek lettek. Majdnem minden hétvégén elmegy egybe, állítása szerint
egy őrületeset bulizik, és folyton minket noszogat, hogy ugyan már mekkora
buli, menjünk el vele. Rossz szokásunk, hogy a kiskutya szemeknek nagyon
könnyedén bedőlünk, neki pedig azok vannak. És hihetetlenül jól használja őket.
Éppen ezért jelenleg Lisával és Minával válogatunk különböző ruhák közül. Mivel
mindhármunknak szinte szöges ellentéte a másik öltözködési stílusunkat
tekintve, ezért nálunk egy vásárlás alkalmával a minimum szint a hat bolt.
Ennél már csak a feljebb van. Általában Lisának a legkönnyebb ruhát találni.
Szinte mindent szeret, ami „cuki, és szép, és úúúú azért ez elég jól néz ki”.
Éppen ezért ő az a lány, akire órákig kell várni, amíg felpróbál minden
üzletben minimum hat-hét ruhát. Aztán ezekből kiválasztja, hogy melyik az,
amelyik a szívéhez nőtt és melyik az, amelyikbe szerelmes lett. Nagy a
különbség. Az előbbit néha megbánja, az utóbbit viszont még hónapok múltán is a
nagybetűs Ruhának titulálja. Most éppen a cuki időszakát éli, ezért egy olyan
szettet választott, aminek alapja vajszínű, viszont a ruha szinte majdnem
minden pontját különböző díszes virágok gazdagítják. Minával legalább ezerszer
nehezebb. Ő az a lány, aki utálja a magamutogatást, így nem is értem miért ment
végül bele abba, hogy eljön. Pedig Jonghyun is megmondta neki, hogy inkább
maradjon otthon, különben megöli az egész diszkót. Hosszas töprengés és kígyózó
sorok után egy viszonylag egyszerű bordó fűzős felső és egy fekete bőrnadrág
mellett döntött, amit akár a mindennapokra is felvehetne, ha egyszer úgy
tartaná kedve, hogy a szerinte „menő rossz lány” szerepébe akarna bújni. Velem
az a baj, hogy egy egészen egyszerű ember vagyok -legalábbis már amikor. Mivel
egyikünk sem törzsvendége az ilyesféle helyeknek, ezért egyikünk sem volt egy
csepp lövése sem, hogy miben kéne megjelenni ott. Őszintén szólva volt egy
csomó merészebb ruha, ami még egész jól is állt, csak túl soknak (vagy mondjam
inkább túl kevésnek?) tartottam, túlságosan is messze állt a stílusomtól.
-
Chaeyoung-ah, miért nem veszed meg azt a szexi pirosat? Ooolyan nagyon csinos
voltál benne. Kéérlek, vedd fel még egyszer Lisa kedvéért. – barátnőm minden
aegyo-ját bevetve próbált rávenni, hogy próbáljam meg még egyszer azt a ruhát,
amit Mina talált nekem, mert állítása szerint irtó dögös.
- Lisa,
szerintem hagyjuk ezt a ruhát. Én jobban szeretem a feszülős ruhákat, és ez
pedig egyáltalán nem olyan. -mutogattam magamon a ruhát miután újra felvettem.
- Figyelj
lányom. Tudod, hogy ha van valaki, aki utálja a rövid szoknyákat, az én vagyok.
Viszont ez az ember mondja neked, hogy istenien nézel ki ebben a hacukában.
Egész egyszerűen lélegzet elállító a megjelenésed. És ha másért nem is, de
Jaehyoért vedd meg. – sorolta ész érveit Mina.
- Mégis
miért venném meg pont miatta? – érdeklődtem.
- Chae, ha
ebben a ruhában meg, akkor ott kő kövön nem fog maradni. Hidd el. Most is
megvan őrülve érted, de mint meglát ebben, vihetik a gumiszobába. Nincs olyan
fiú, aki képes lenne ellenállni egy piros ruhának. -ebben mondjuk igaza van.
Bár Hyo még egyszer sem említette, hogy lenne bármilyen vonzalma a piros ruhák
iránt, ez az a szín, amiben egy lány nem tud kudarcot vallani. Ráadásul egy-két
finomítással még jobbat kilehetne belőle hozni. De csak lehetne.
- Oké,
teljesen egyetértek veletek. Tényleg egész csinos vagyok ebben a ruhában,
viszont Jaehyo nem fog jönni. – jutott eszembe az első számú indok, amiért
eleinte nem akartam elmenni.
- Éppen ez
az! Így tudod gyakorolni azt, hogyan legyél csábító. Lemerem fogadni, hogy a
fél klub tőled lesz elájulva, viszont a módszer, hogy mikén bolondítod meg
őket, nem mindegy. Fogd fel ezt úgy, mint egy gyakorlást.
- Már ne is
haragudj, kedves Mina, de nem Te vagy az, aki elítéli azokat a lányokat, akik
annak ellenére, hogy párkapcsolatban vannak, fűvel fával kavarnak?
- De, ez én
lennék. Viszont most rólad van szó, és három lány esetében bőven elég egy
ártatlanka, ezt a pozíciót pedig lefoglalta Lisa. A világot utáló sem lehetsz,
mivel az én vagyok. Éppen ezért ideje lenne, ha megszabadulnál ettől a köztes
állapotból és kiengednéd a vad és szexi énedet. Oké, hihetetlenül csinosan
öltözködsz, imádom a stílusod, de hahó! Néztél már tükörbe? A legtöbb lány csak
álmodni tud olyan hasról, mint ami neked van és egyszer sem mutogatod őket. Nem
azt mondom, hogy hordj croptop-okat, csak azt, hogy mindenki meglepődne, ha a
jó kislány néha bevadulna. És akkor már ne is beszéljünk arról, hogy azért
mindenki egyetérthet abban, hogy elég titokzatos vagy. Mármint, ha ránézel
valakire tudod, hogy milyen dolgokat szerethet, tudod, szexuális értelemben.
Viszont rólad senki nem tudja. Zavard össze az embereket, csajszi, én azt
mondom.
- Mina,
nagyon szép hegyibeszédet tartottál, tényleg, egyszerűen lenyűgöző. De mégis
hogyan zavarjak össze bárkit is, amikor én sem vagyok tisztában ezekkel a
dolgokkal?
- Ti még nem
feküdtetek le? -kelt ki önmagából, mire több szem is felénk fordult ezért
dorgálóan néztem rá, hogy az ilyen dolgokat nem egy üzlet közepén kéne
szétordítani.
- Halkabban!
És nem. Nem akarok elsietni semmit.
- Jaj,
hagyjuk a kamu dumát, nem veszem be. Még csak nem is próbálkoztatok? Vagy
problémái vannak a szerelmes hősünnek?
- Jaehyonak
nincs semmi problémája! -keltem barátom védelmébe azonnal, miközben a pénztár
felé igyekeztünk, végül azzal a bizonyos piros ruhával. – egész egyszerűen
eddig egyszersem éreztem úgy, hogy na most. Mármint persze, legszívesebben
folyton csak vele lennék mindenhogy, és nem is arról van szó, hogy valami
romantikus hülyeséget szeretnék, csak szimplán azt szeretném, ha egy olyan
pillanatban történne meg, amikor semmi nincs a fejünkben és igazán
felengedhetünk.
- És még is
mi az, ami feszélyez?
- Hát
például a szüleim? Egyszer majd, amikor elérünk oda, otthon is lehetünk úgy, de
az első alkalomnak nem a házamat szántam.
- És mi van
egy motellel?
- Baszd meg,
együtt járunk, nem titkos szeretők vagyunk. – förmedtem rá.
- Jó. De
akkor miért nem mente fel hozzá? Úgyis egyedül lakik, nem?
- Hát azért,
mert… - ez volt az a pillanat amikor nem tudtam hogyan felelni. Eddig még csak
meg sem fordult a fejemben, hogy ha felmegyek hozzá, akkor ez is megtörténhet.
Mármint, rengetegszer hívott már magához, csak valahogy mindig a szobámba
kuporodva találtuk magunkat miközben valami filmet néztünk és a lehető
legegészségtelenebb kajákat ettük. – Mindegy, lényegtelen. Eddig úgy vettem
észre, hogy ő nem erőltet semmit, aminek kifejezetten örülök, pláne az előző
kapcsolatainak a sebességét tekintve.
- Csak ne
hogy ráfázz erre. – morogta az orra alatt, de természetesen meghallottam, így
egy pár percnyi ál-hajtépés és lányos bunyó után hazamentünk.
***
Végül
eljött a nap. Minwoo azt mondta, hogy úgy öltözzünk ki, hogy leakar nyűgözni
valami csajt és a bandáját, ezért az a minimum, hogy minden egyes szem a mi
csapatunkra tapadjon. Kétszer sem kellett mondania, annyiszor segített nekem
más emberek alkalmankénti lejáratásában, csak mert rosszat tettek ellenem, hogy
az a minimum, ha a Playboy címlaplányok is megirigyelik aznap a külsőnket. Az
egész ruha piros selyemből állt, volt egy apró garbó része, hátán viszonylag
nagy kivágás, ahogy a dekoltázsa is hasonló arányokkal büszkélkedett. Cipőnek
egy gyönyörű (és hozzátenném meglepően kényelmes) fehér magassarkút
választottam, aminek platformjának szélét apró kövek díszítették. Szememet
fehér csillámos szemhéjpúderrel festettem ki, míg számat a ruhához illő vörös
rúzzsal. Végül pedig Mina és Lisa válogatta gyűrűket és karkötőket tettem ujjaimra
és kezemre, illetve egy fekete táskát vittem magammal, amibe tökéletesen elfért
a telefonom, pénz és zsebkendő.
- Megkell,
hogy jegyezzem: kibaszott jól nézünk ki. – csodálta Mina a tükörképünket. Lisa
és én válaszként csak hevesen bólogattunk.
A DumbClown
nevű szórakozóhelyre mentünk, aminek bár hihetetlenül idióta neve van, a hely
annál nagyszerűbb. Rengeteg hely van táncolni, mégis viszonylag sok boksz
található a helyiségben. A pult és a mögötte felsorakozó italok választéka is
első ránézésre kimeríthetetlennek tűnik. Az egész plafon egy nagy tükör, míg a
falak mintázata bizonyos időközönként változó. Hol fekete alapon csillognak a
fények, hol a szivárvány színe pompáznak, máskor pedig vörös bársony, vagy
éppen neon pink az egész. Őrület az egész. Ahogy beléptünk Minwoo egyből a
nyakunkba ugrott. Mindegyikünket tetőtől-talpig végig mért miközben elégedetten
bólogatott.
- Ahogy
gondoltam. Az egész város legjobb lányai velem lesznek ma. Ezt neked te ribanc.
– kiáltotta, miközben középső ujját felfelé tartotta.
- Miről
beszélsz? – kérdezte Lisa.
- Csak
miatta jöttem el ide, erre közölte, hogy ő nem utazik kispályásokkal, mint én.
- Mi az,
hogy kispályás? – háborodtam fel. – A mi MinWoonkra senki nem mondhat ilyet.
Menjünk inni és mutassuk meg neki, hogy mit is veszített.
- Ez a
beszéd! – mondta örömmel, majd átölelte a derekam és az asztalhoz vezetett,
ahol már többen is ültek. Nem csak testvére és Jonghyun de sok számunkra ismeretlen
fiú és lány is. – Akkor mivel kezdjük?
- Mivel hogy
szomjasak vagyunk. – dobta be a hatalmas poént Jonghyun, amin csak ő röhögött,
mindenki más pedig a szemét forgatta.
- Szívem, Te
már biztos nem. Úgyhogy kuss. – csitította el barátnője.
- Akkor vodka
jöhet mindenkinek, nemde? – a kérdés megválaszolatlan maradt, mert már ment is
a pulthoz rendelni. Percekkel később ő és egy pincér két nagy tálca röviddel
tértek vissza.
- És erre
mégis honnét van pénzed? – kérdezte egy srác, akinek egyébként hihetetlenül
szép mosolya és szemei voltak.
- Egyszer
játszott pókeren és bejött neki az élet. Ott nyert egy csomó pénzt, és
ahelyett, hogy valami hasznos dologra költi, elbassza azzal a tudattal, hogy
mennyire bosszút fog állni egy lányon, aki dobta. – ismertette a tényeket Minki
faarccal. Eddig is tudtam, hogy MinWoo nyomorék, de most már biztos vagyok
benne. Szerintem lassan felfog kerülni a világ csodái közé.
- És ez
pontosan így történt! Egészségetekre! – mindenki megfogott egy-egy kupicát és
lehúzta. Az átlátszó italnak nem csak a szaga, de az íze is hihetetlenül erős
volt, konkrétan végig marta az egész torkomat addig, amíg le nem ér a
gyomromba. És ez így történt egészen a harmadik körig. Innentől kezdve szegény
pultos negyedóránként járt az asztalunkhoz és vette fel az újabb rendeléseket,
amiket egyébként a pultban kellett volna leadni. Nem akartam keverni semmit
semmivel, ezért úgy döntöttem, hogy eleinte csak vodkanarancsot iszok. Viszont
mellettem az egyik lány olyan jóízűen iszogatta a whisky-kólát, hogy muszáj
volt nekem is innom belőle. Ezt követte a vörösboros kóla, végül pedig energia
italos vodka.
- Menjünk
táncolni! – ragadta meg hirtelen karomat Mina és Lisa. Amikor felálltam valami
belecsapott a fejembe és hirtelen szédülni kezdtem. Viszont mit sem törődve
ezzel vágtam neki az útnak egészen a táncparkettig. Pontosan eleget ittam
ahhoz, hogy ne érdekeljen ki mit gondol rólam. Olyan szabadnak éreztem magam,
mint még soha. Senki nem törődött azzal, hogy ki vagy, mit akarsz, tudsz-e
táncolni vagy sem, egész egyszerűen egy egész teremnyi ember képes volt átadni
magát a DJ által kevert számoknak és a ritmusra rázni magát. Soha nem voltam a
legjobb táncos, viszont most nem is volt szükségem erre. Hagytam, hogy a testem
a ritmusra mozogjon: amikor a zene úgy kívánta, csak lépegettem és a csípőmet
ringattam ide-oda, de máskor pedig a többiekkel együtt ugráltunk és kántáltuk a
dalszöveget. A nagy lelkesedésem közben valaki a csípőmre tette a kezét és
magához húzott. Egy pillanatig nem fogtam fel, hogy mi is történt ezért hagytam
magam, de aztán eszembe jutott, hogy ezt nem lenne szabad. Így hát gyorsan
megpördültem, és tudtam, hogy lehetetlen, de azért kicsit reménykedtem abban,
hogy Jaehyot látom magam mögött, viszont nem így lett. Barátom helyett a szép mosolyú
srác volt ott. Nem akartam beszélni vele, csak a barátnőimmel táncolni, ezért
ellöktem magamtól, hátat fordítottam neki és közelebb mentem a lányokhoz.
- Hyunbin
vagyok, és had áruljam el, hogy imádom azokat, akiken vörös van. – mutatkozott
be, majd azzal a lendülettel bele is csókolt a fülembe, mire durvábban ellöktem
magamtól, de csuklómat elkapva magával húzott.
- Ez a ruha
piros és nem vörös. – jelen pillanatban ez volt a legjobb kitérő, amit
találtam.
- Nem a szín
e lényeg, hanem az, aki benne van. Márpedig Te eléggé lényeges tényezőnek
számítasz ebben a klubban. – kezét csípőmre tette, majd egy gyors mozdulattal
lejjebb vitte őket és erőszakosan belemarkolt a fenekembe. A hirtelen jött
sokktól nem tudtam mit csinálni. Szerencsére gyorsan észbe kaptam és
megpofoztam. Volna, ha nem kapja el rögtön a kezem.
- Barátom
van és szeretem! – vetettem be a legerősebb kártyámat.
- Amiről nem
tud, az nem fáj neki. – vonta meg a vállát.
- De amiről
igen, az egy faszfejnek másnap nyomot fog hagyni. – a legkedvesebb hang szólalt
meg mellőlünk, a következő pillanatban pedig egy ököl találkozott a fiú
orrával. – Gyere velem. – Semmiképpen sem akartam ellenkezni, nagyon
megijesztett a tekintete.
- Jaehyo,
én… - próbáltam beszélni hozzá, de ő mindenféle figyelmeztetés nélkül a falnak
döntött és vadul csókolni kezdett. Nyelve erőszakosan tört be számba, kezei
testem minden részén jártak, még a ruhám alatt is, ahol amúgy nem volt túl sok
minden. Amikor fenekemhez ért először az előző sráchoz ő is erőszakosan belemarkolt,
majd egyik pillanatról a másikra kezdte el cirógatni azt, és néhány váratlan
pillanatban belém csípett. A hirtelen jött kellemes érzéstől, mit sem törődve a
mellettünk elhaladó emberekkel, hangosakat nyögtem érintésétől.
- Jól
jegyezd meg BabyChae: ezt a ruhát csak akkor húzhatod fel, ha ott vagyok
melletted. Vagyis, nem a ruha a fontos. Hanem az, hogyha még egy ilyen
faszfejjel látlak, megölöm. Téged pedig felzárlak abba a rohadt toronyba, ahol
Aranyhaj is raboskodott. – hasonlata, önkénytelenül is, de mosolygásra
késztetett. Erre még inkább a falhoz préselt egész testével és mélyen a
szemembe nézett. – Nem hinném, hogy ez olyan vicces lenne. Vagy de?
- Nem, nem
az. – feleltem. Dühös szemeiben ott láttam azt az édes árnyalatot, amit
„aggodalomnak hívnak”. A méreg vörös tűzétől átitatott szemében ott bújkált az
ezzel keveredő mogyoróbarna aggodalom is. Éppen ezért hirtelen felindulásból
szájára tapadtam és folytattam azt, amit elkezdett. Karomat nyaka köré
helyeztem, ő pedig ismét a derekamnál fogva ölelt magához. – Hyooo~
-szólítottam meg két csók között.
- Igen,
BabyChae?
- Igazából
már én sem tudom, hogy mit akartam. Csak tudod… én nagyon szeretlek. És tökre
boldog vagyok. El sem tudod képzelni, hogy mennyire bolondulok mindenedért. A
hajadért, a szemedért, a szádért, az orrodért, a füledért, a kezedért, az
ujjaidért, a lábadért, a lábujjaidért, a hasadért, a hátadért, a
tüsszentésedért, a köhögésedért, a böfögésedért, a pukizásodért, még ha
turkálnál is az orrodban, azt is imádnám. Basszus Hyo, úgy terveztem, hogy Te
fogsz még jobban belém bolondulni a ruha miatt, erre nézd meg mi történt.
Jössz, mint a szőke herceg a fehér lovon, megmentesz és a szívem újra és újra
kihagyja az ütemeket. Ez igazságtalanság.
- Tudod,
hihetetlenül romantikus lehettél volna, ha kihagyod a tüsszentéstől a
felsorolást. – simította hátra a hajam és csókolta meg a homlokom. – Viszont
egy valamit tudok, már kiskorom óta: az emberek amikor részegek mindig
őszintébbek. Éppen ezért megyünk haza.
- Mert
elmondtam, hogy szeretlek?
- Nem, mert
ha még egyet iszol és nekem összehányod magad, megverem MinWoot.
- De hát ő
nem tehet semmiről.
- Nem baj,
attól még okolni kell valakit, nem de? – kérdezte, mire én csak nevetni tudtam.
Nyakamat átölelve vezetett ki a diszkóból, ültetett be egy taxiba és vitt haza.
Otthon -legnagyobb szerencsémre- már mindenki aludt, így úgy bánt velem, mint
egy kisbabával. Vagyis mondjuk úgy, hogy ugyanolyan törődő volt velem, mint egy
kisbabával, mert azért nekik nem kell lemosni a sminkjüket. Én azt hittem, hogy
egy ilyen lehetőséget minden fiú kihasználna arra, hogy csináljon valamit a
lánnyal, de ő nem tette. Olykor-olykor megcsikizett, amin én nevetni kezdtem.
Vagy éppen zagyvaságokat beszéltem és ő kuncogott azon. Mindegy, lényeg a
lényeg, hogy miután sikeresen rám adta a pizsamámat bebújt mellém az ágyba és
szorosan magához vont. Kivételesen nem háttal akartam neki lenni, így hát
megfordultam, apró csókokat dobtam az arca minden apró szögébe egészen addig,
amíg el nem fáradtam és el nem aludtam arra, ahogy ő békésen a hajamat
cirógatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése