- Csajok, ezt nézzétek, hogy kiket
találtam! – Lisa telefonját szorongatva rohant hozzánk, hogy megmutassa a
legújabb fiúbandát, akikbe szerelmes lett. A képernyőről egy csapat feketébe
öltözött fiú köszönt vissza ránk, akik valahonnan szökni próbálnak.
- Kik az új szerelmeid? –kérdezte Minwoo
szarkasztikusan.
- A Monsta X, nem rég debütáltak és
isteniek. Nézzétek, a Hero egyszerűen fantasztikus! – a kijelzőn most a tetőn
voltak a fiúk. Néhány másodperc után megjelent egy vörös hajú fiú, aki
valamilyen felvezető szöveget kezdett mondani/énekelni/rappelni, vagy valami
ilyesmi. Mindenesetre nem volt egy rossz példány.
- Lisa, ő ki? –állítottam meg a videót és
böktem a vöröskére.
- Ejj, tudtam, hogy Őfelségének egyből
elnyeri majd a tetszését a főrapper. Ő itt Jooheon, a világ egyik legédesebb
fiúja, aki nem mellesleg fantasztikus rapper és még kiválóan aegyo-zik is. Pont
hozzád illik. –a rövid felvezető után újra indította a videót amiben pár
másodperc elteltével táncolni kezdtek.
- Jézusom, állítsd meg! Láttad ezt?
Felhúzta a pólóját! Úúúú, de szexi. – ééés Lisa ismét hatással volt rám. Nem
szokásom ilyen kislányosan viselkedni olyan emberekkel kapcsolatban, akik nem
elérhetőek –kivéve Jaehyot- de van egy-két olyan pillanatom, amikor vevő vagyok
az ilyenekre.
- Ugye milyen nagyszerű? – kezdett el
ugrándozni a lány, majd a következő pillanatban valaki kikapta a kezéből a
készüléket. Jaehyo érdeklődve figyelte a kisfilmet, majd felvont szemöldökkel
figyelt minket.
- Te az ilyeneket szereted? – kérdését
egyenesen nekem szögezte.
- Hát, csak néha. –feleltem.
- Még szerencse. Nem szeretnék vörös
lenni. – röhögött.
- Pedig jól állna. –motyogtam remélve,
hogy senki sem hallja, de nevetése erősségéből és So-ah gyilkos tekintetéből
ítélve többen hallották, mint amire én számítottam.
- De egyébként milyen zenéket szeretsz?
Több éve ismerjük egymást, és én még ennyit se tudok. – ha a múltkori dráma
órától nem, akkor majd most fogok meghalni. Olyan közel ült le hozzám, hogy
combunk és kezünk is összeért. Mivel nem akartam olyan lenni, mint egy
paradicsom ezért pár centivel arrébb kúsztam, de ő követett. – Na, had halljam.
Koreai? Amerikai? Esetleg francia, vagy német?
- Váltakozó. Mikor milyen kedvem van.
- Mondj példákat.
- Hát, Lana Del Rey, Marina and the
Diamonds és a The Beatles nagy kedvenceim, de például egy TigerJK dalt bármikor
képes lennék rongyosra hallgatni.
- Értem. Szóval egy koreai mindenképp, de
mi van a többivel? Exo, BigBang, SNSD, Sistar?
- Ezek közül maximum a BigBang-et vagyok
hajlandó elviselni. Néha. De általánosságban nem nagyon rajongok az ilyen
zenékért. Bár a Red Velvet nem olyan rossz.
- Pff, a legrosszabb az összes közül. –ki
gondolta volna, hogy So-ah még ezt is kritizálni fogja?
- Pedig szerintem a Happiness egész aranyos. Mindegyik lánynak van egy-egy külön színe,
nem de? Melyek is azok? – ha eddig nem az volt a tervem, hogy elveszem ezt a
fiút, most már biztosan. Nem elég, hogy külön megkért arra, hogy folytassam a
kis játékomat, még segít is benne. Megismétlem önmagam: vagy nagyon pofára
fogok esni, vagy nagyon boldog leszek.
- Irene rózsaszín, Joy zöld, Wendy kék Seulgi pedig sárga.
- Köszönöm az információt, most léptem.
So-ah, te maradj csak. – és eltűnt. Távolodó alakját bámultam, amiből a
„barátnője” sikolya zavart fel. Mire odakaptam a fejem a lány szoknyáján
landolt Mina banános teje, a hajába pedig véletlenül egy giliszta került.
Sikoltozva futott el asztalunktól és egy pillanatra még meg is sajnáltam. De
aztán minden sajnálatom eltűnt, mikor MinHo tanár úr ismét elkapta őt és kiosztott
neki egy újabb büntetést. Azért a gilisztát persze kivette a hajából, legalább
nem sikított tovább.
- Az a kis féreg nem volt túlzás?
–kérdeztem Jonghyuntól.
- Szerintem a gilisztának nagyobb trauma
volt, mint a Kurvának. –vonogatta vállát a fiú.
- Lehet, hogy abba kéne hagynunk. Kezdem
egy kicsit rosszul érezni magam emiatt…
- Chaewon, ne már. Mindig ezt csinálod:
elkezdünk valakit szívatni miattad, aztán meggondolod magad a nagy szíved miatt
és abba kell hagynunk. Egy kissé igazságtalan vagy, nem gondolod? Hagyj már egy
kis szórakozást nekünk is!
- Jó, de…
- Nincs de! Alig egy hónap és Jaehyo dobni
fogja. Látszik rajta, hogy mennyire idegesíti őt is és akkor végre eltűnik a
társaságunkból. Legalább ezt a röpke időt had élvezzük ki.
- Legyen. De eztán együtt fogunk szívni,
ha bosszút akar állni.
- Mert eddig nem így volt? – miután ezt
lebeszéltük megöleltük egymást. – Egyébként van már párod a bálra?
- Nincs. – feleltem, majd közelebb kúsztam
hozzá egy ezer wattos mosoly keretében.
- Ne nézz rám, idén nem téged viszlek.
- Akkor még is kit?
- Tudod, van akinek bejön ez a sok évig
tartó egyoldalú szerelem.
- Ne beszélj hülyeséget. – vágta fejbe őt
Mina, majd bocsánatkérőn nézett rám.
- MinKi?
- Lisa már lestoppolt.
- Ajj már. –dőltem az asztalra.
- Héé, engem meg se kérdezel? –lökte meg a
padot Minwoo.
- Hagyjad már. Te még akkor se engem
választanál, ha a bolygón már csak egy kecske és én lennék. Fognád magad és
lelépnél azzal a büdös állattal.
- Ez is igaz. Plusz már nekem is van
párom. Tényleg srácok, mikor lesz a próba?
Eddig minden évben Jonghyunnal mentem a
bálba, mivel Mina az elvei miatt nem akart részt venni egy ilyen eseményen se.
De akkor még is miért? Mitől gondolta meg magát hirtelen? Azt mondta, hogy az „iskolai
elkényeztetett elit mocskos magamutogatásában nem hajlandó szereplő lenni,
maximum akkor, ha az a fiú hívja el, akit szeret”. Várjunk csak… Az a fiú hívja
el, akit szeret…
- Choi Mina, te szemét dög! Nem úgy volt,
hogy barátok vagyunk? –dobáltam meg sült krumplival miután feltámadtam síromból
és rájöttem a titok nyitjára.
- Most miért is utálsz? –kérdezte, majd
kiszedte a hajába ragadt burgonyát.
- Mert nem mondtad el, hogy szerelmes vagy
Jonghyunba! Magyarázatot követelek! – körülöttünk mindenki leesett állal
figyelt hol engem, hol a másik kettőt. Ha azt hiszik, hogy kijátszhatnak egy
emelt matekos agyat, akkor nagyon tévedtek!
- Ez… izé… én… - Mina össze-vissza
habogott mindent, amiből semmit sem tudtunk kiszedni, hogy igaz-e a
feltételezésem.
- Hallod, ez tényleg okos. –döbbent le az
említett fiú is, mire a lány fejbe vágta őt és gyilkos tekintettel suttogott
neki valamit.
- Srácok, ha összejöttetek elég lett volna
egy puszi is előttünk, és akkor nem reménykedek abban, hogy az a buzi eljön
velem. Most kereshetek valami taknyost. De azért gratulálok, remélem sokáig
együtt lesztek. Oh és, te buzi, ha bántod, megöllek.
- Igazából… a helyzet az, hogy nem tudsz
senkit keresni magadnak. De azért köszönjük, nagyon boldog vagyok.
- Mi az, hogy nem tudok senkit sem
keresni? Megőrültél? Szerintem a rózsaszín köd elborította az elméjét. Mina,
csinálj vele valamit, te vagy a barátnője!
- Chaewon, Jonghyunnak igaza van. Minden
évfolyam készül valamilyen tánccal, ezért nem lehet keveredés. És már nagyon
kevés szabad fiú van.
- Akkor Gong Chaewon idén kihagyja a bált!
– keltem fel helyemről, majd ahogy megfordultam Jaehyo kérdő tekintetével
találtam magam szembe.
- Miért is? Ha te nem mész, akkor ki lesz
idén a bálkirálynő? – kérdezte.
- A barátnőd.
- Hagyjad már. Ő maximum bálhárpia. – akármennyire
is lehangolt a tudat, hogy idén nem lehetek ott a suli legjobb eseményén,
Jaehyo még most is képes volt arra, hogy mosolyt varázsoljon az arcomra. – De
most komolyan, miért nem mész?
- Mert az a két szemét dög együtt jár!
–mutattam az újdonsült gerlepárunkra.
- Micsoda szemétség.
- Csak nem szarkazmust vélek felfedezni a
hangodban?
- Talált süllyedt. Szóval, hányra menjek
érted?
- Még is hova és minek?
- A házatokhoz, három hét múlva pénteken
és esetleg azért, hogy elhozzalak a bálba.
- Hogy mi? Te… te… te most elhívtál engem
a bálba?
- Jah, valahogy úgy. Lehetőleg ne
rózsaszínű és ne is barackszínű ruhád legyen, ezek nem illenek se hozzád, se
hozzám. – miután ezt megbeszéltük lazán elsétált én pedig jéggé dermedve álltam
az asztalunk mellett. Barátaim ismét a segítségemre jöttek, hátha ott esnék
össze, de semmi ilyesmi nem történt. Szimplán több boldogság hormonom
termelődött abban a pillanatban, mint mikor csokit eszek. Szám jelenleg az
egyik fülemtől a másikig ért, annyira mosolyogtam. Hangmagasságom szerintem
simán elérte a magas c-t, eközben pedig körbe-körbe futkostam asztalunk körül.
Mindenkit megöleltem, aki velem szembe jött.
- Gyerekek, ennyit arról, hogy csak
Karácsonykor történnek csodák! Ahn Jaehyo
most hívott el engem, Gong Chaewont,
a bálba! Meghaltam, és esetleg ez már a
Mennyország?
- Te nem haltál meg, de a dobhártyáink
igen. Mi lenne, ha nem visongatnál valahányszor hozzád szól? –ütött a vállamba
Minwoo.
- Akkor az nem is én lennék. –feleltem
egyszerűen.
***
Hazaérve boldogan rontottam be házunkba,
majd a nappaliban Anyához rohantam, hogy közölhessem vele a jó hírt: ismét
mehetünk ruhát venni. Bár a ruha vásárlásnál nincs idegesítőbb és utálatosabb
dolog, de Anyát valamiért boldoggá teszi az, ha végig járhatja az összes pláza
összes női ruha boltját.
- És Jonghyunnak idén milyen nyakkendője
lesz, amihez ruhát kell keresnünk?
- Rátapintottál a lényegre! Idén nem ő
lesz a partnerem!
- Akkor még is ki? – Anya tette fel először ezt a kérdést, majd jött Mama, Papa
és Apa is, akik érdeklődve néztek rám és várták a csattanót, hogy még is kire
cseréltem le az egyik legjobb barátom.
- Az idei párom nem más, mint… Ahn
Szexuális Állat Jaehyo! – családunk női tagjai boldogan ugrándoztak, Papa
nevetve nézte a jelenetet, Apa pedig azon gondolkodott, hogy vajon jó-e még a
régi puskája, vagy vegyen egy újat.
- Ha egy ujjal is hozzád mer érni… -
kezdte volna a tipikus „a lányom a plátói szerelmével megy bálba, ezt meg kell
akadályoznunk” szöveget, de időben leállítottam őt azzal, hogy megöleltem és
megnyugtattam, hogy nem fog semmi tisztességtelen történni a bálon. Ő pedig
csak azért is ragaszkodott ahhoz, hogy legyen nálam valamilyen fegyver. Pedig
nem lesz.
Holnap megyünk el ruha-nézőbe, úgy hogy
pihenek egyet a kimerítő nap előtt. A kádban feküdve hallgattam Lana egyik
albumát, mikor megcsörrent a telefonom, miszerint üzenetet kaptam.
„BabyChae, gáz van. A bálhárpiája most még jobban utál.” –írta.
„Szerintem
túlélem. Legfeljebb ráhányom a szivárvány összes színét.”
„Nem egy rossz ötlet.”
„Tudom.”
„Mit csinálsz?”
„Fürdööök~ És te?”
„Megpróbálok teleportálni, várj egy
kicsit. … Ott vagyok már?”
„Hol?”
„Melletted a kádban.”
„Sajnos nem.”
„Akkor azt kívánom, hogy én lehessek a
kád, amiben fekszel. Szerinted valóra fog válni?”
„Ki tudja…”
„No, mindegy, én most lépek. További jó
pancsizást.”
Hogy én tényleg mennyire imádom ezt a fiút. Borzalmas, de tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése