2015. október 14., szerda

No Matter What - Ismertető


Chaewont mindenki szereti, ahogy ő is szeret mindenkit. Jaehyot szintén mindenki szereti, viszont ő senkit sem szeret igazán. A lány nem akar mást, mint hogy ő legyen a fiú számára az egyetlen, a fiú viszont csak tönkre akarja tenni az ő életét is. Jaehyo olyan nagy keresztet cipel, amilyet a legtöbb ember képtelen lenne elviselni. Chaewon eddig jó volt és ártatlan, de ő a tökéletes példa arra, mikor a szerelem teljesen kiforgatja az embert a bőréből. Chaewon elhatározza, hogy segít Jaehyonak a keresztje cipelésében, eközben a fiú hátha beleszeret. Viszont egy valamivel nem számolt: ha vele van, akkor az egészsége veszélyben van. Ezt a tényt nem véve figyelembe megy bele a kapcsolatba, aminek nem biztos, hogy olyan kimenetele lesz, mint amilyenre a lány számított.

Egy történet a szerelemről, a hétköznapi problémákról, A Betegségről, melyből lehetetlen kigyógyulni és A Betegekről, akik eddig túlélték a depressziót és A Betegséget. Ez róluk szól. A hibáikról, a csalódásiakról, a meneküléseikről, a megvilágosodásaikról, a beletörődéseikről és az örömeikről. Tarts te is velük, hogy megtudd milyen érzés a piros szalagot a szíveden viselni.

„- Te mit keresel itt? –kérdezte reggeli rekedtes hangján. Azok az álmos egyben meglepett barna szemek ismét megigéztek.
- Hát, tudod, nem szokásom lelépni azután, hogy lefekszek valakivel, pláne akkor, ha az a valaki a barátom.
- Miért nem mentél el?
- Miért mentem volna?
- Hát azért, amiért mindenki más: a levél miatt.
- Nem érdekel.
- Nem undorodsz tőlem?
- Nem.
- És nem is utálsz, amiért valószínűleg téged is olyanná tettelek, mint amilyen én vagyok?
- Nem.
- Hazudsz! – kiáltotta.
- Nem szokásom hazudni azoknak, akiket szeretek.
- Még nagyobb hazugság! Nem szerethetsz, ez képtelenség! Csak gondolj bele, hogy mit tettem veled, hogy te is mivé válhatsz miattam. Én is utálom azt a Nőt, aki ezt tette velem. Legszívesebben a sírjára köpnék, az orvost pedig megnyúznám, amiért nem ölt meg egyből a születésem pillanatában.
- Jaehyo, miért beszélsz erről az egészről úgy, mintha ez egy akkora tragédia lenne?
- Mert ez egy tragédia. Én is meghalok emiatt és te is.
- Még mindig nem értelek. Minden egyes élőlénynek ez a sorsa.
- Tényleg nem értesz. Azzal, hogy mi együtt vagyunk, gyakorlatilag aláírtad a halálos szerződésedet, ami nem nyolcvan éves korodban fog érvényessé válni, hanem lehet, hogy egy év múlva.
- Engem nem érdekel, hogy hetven év múlva halok meg, vagy egy év múlva, egészen addig, amíg melletted lehetek, ölelhetlek, csókolhatlak, a kedvesemnek hívhatlak és boldogok vagyunk.
- Őrült vagy, ha tényleg ezt gondolod.
- Úgy csinálsz, mintha te nem lennél az. Elárulom neked, hogy minden szerelmes őrült.
- Jó, tegyük fel, hogy együtt maradunk, te is olyanná válsz, mint én. De mond csak, nem fogsz megutálni? Nem fogsz egyről a kettőre kidobni? Nem fogsz elátkozni a tetteimért?
- Lehet, hogy néha utálni foglak, de az utálat és a szeret között nagyon vékony a határ.
- Feladom.
- Add is. Legalább is azt, hogy megpróbálsz lebeszélni arról, hogy szeresselek.” 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése