Chaewont mindenki
szereti, ahogy ő is szeret mindenkit. Jaehyot szintén mindenki szereti, viszont
ő senkit sem szeret igazán. A lány nem akar mást, mint hogy ő legyen a fiú
számára az egyetlen, a fiú viszont csak tönkre akarja tenni az ő életét is.
Jaehyo olyan nagy keresztet cipel, amilyet a legtöbb ember képtelen lenne
elviselni. Chaewon eddig jó volt és ártatlan, de ő a tökéletes példa arra,
mikor a szerelem teljesen kiforgatja az embert a bőréből. Chaewon elhatározza,
hogy segít Jaehyonak a keresztje cipelésében, eközben a fiú hátha beleszeret.
Viszont egy valamivel nem számolt: ha vele van, akkor az egészsége veszélyben
van. Ezt a tényt nem véve figyelembe megy bele a kapcsolatba, aminek nem
biztos, hogy olyan kimenetele lesz, mint amilyenre a lány számított.
Egy
történet a szerelemről, a hétköznapi problémákról, A Betegségről, melyből
lehetetlen kigyógyulni és A Betegekről, akik eddig túlélték a depressziót és A
Betegséget. Ez róluk szól. A hibáikról, a csalódásiakról, a meneküléseikről, a
megvilágosodásaikról, a beletörődéseikről és az örömeikről. Tarts te is velük,
hogy megtudd milyen érzés a piros
szalagot a szíveden viselni.
„- Te mit keresel itt?
–kérdezte reggeli rekedtes hangján. Azok az álmos egyben meglepett barna szemek
ismét megigéztek.
- Hát, tudod, nem szokásom
lelépni azután, hogy lefekszek valakivel, pláne akkor, ha az a valaki a
barátom.
- Miért nem mentél el?
- Miért mentem volna?
- Hát azért, amiért
mindenki más: a levél miatt.
- Nem érdekel.
- Nem undorodsz tőlem?
- Nem.
- És nem is utálsz, amiért
valószínűleg téged is olyanná tettelek, mint amilyen én vagyok?
- Nem.
- Hazudsz! – kiáltotta.
- Nem szokásom hazudni
azoknak, akiket szeretek.
- Még nagyobb hazugság! Nem
szerethetsz, ez képtelenség! Csak gondolj bele, hogy mit tettem veled, hogy te
is mivé válhatsz miattam. Én is utálom azt a Nőt, aki ezt tette velem. Legszívesebben a sírjára köpnék, az
orvost pedig megnyúznám, amiért nem ölt meg egyből a születésem pillanatában.
- Jaehyo, miért beszélsz
erről az egészről úgy, mintha ez egy akkora tragédia lenne?
- Mert ez egy tragédia. Én
is meghalok emiatt és te is.
- Még mindig nem értelek.
Minden egyes élőlénynek ez a sorsa.
- Tényleg nem értesz.
Azzal, hogy mi együtt vagyunk, gyakorlatilag aláírtad a halálos szerződésedet,
ami nem nyolcvan éves korodban fog érvényessé válni, hanem lehet, hogy egy év
múlva.
- Engem nem érdekel, hogy
hetven év múlva halok meg, vagy egy év múlva, egészen addig, amíg melletted
lehetek, ölelhetlek, csókolhatlak, a kedvesemnek hívhatlak és boldogok vagyunk.
- Őrült vagy, ha tényleg
ezt gondolod.
- Úgy csinálsz, mintha te
nem lennél az. Elárulom neked, hogy minden szerelmes őrült.
- Jó, tegyük fel, hogy
együtt maradunk, te is olyanná válsz, mint én. De mond csak, nem fogsz
megutálni? Nem fogsz egyről a kettőre kidobni? Nem fogsz elátkozni a
tetteimért?
- Lehet, hogy néha utálni
foglak, de az utálat és a szeret között nagyon vékony a határ.
- Feladom.
- Add is. Legalább is azt,
hogy megpróbálsz lebeszélni arról, hogy szeresselek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése